Az urnazárás után több helyen is megkezdődött a nyavalygás (legyen az vezércikk, vagy magánbeszélgetés), hogy miért kellett megegyezni, mert ezt az eredményt „háborús” időkben is tudtuk hozni. Na, ezzel kapcsolatban van egy pár megjegyzésem:
1. Megszámlálhatatlan alkalommal nyilatkozták, mind az RMDSZ, mind az EMNT vezetői, hogy ez nem egy választási megállapodás, ez egy hosszú távra szóló partnerség. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy na, egy újabb politikus, aki nyomja a populista dumát, megjegyzem, hogy senki nem tagadja, hogy az összefogás által elhárult az 5 százalékos küszöb el nem érésének veszélye.
Ezzel szemben az összefogásnak kampánytechnika szempontjából legalább három komoly hátránya volt. Az egyik, hogy nap, mind nap az emberek részéről felvetődött a kérdés, hogy ha megegyezetek, akkor miért kell elmenjünk szavazni? Jobban meg fognak egyezni? Tehát önmagában az összefogásnak nem volt mozgósító ereje. A második hátrány, hogy az RMDSZ struktúrában dolgozó személyek egy része megnyugvással fogadta az összefogás hírét, mert számukra ez azt jelentette, hogy nem kell dolgozni, kampány nélkül is megvan a biztos két bejutó hely, és nem is olyan nagy tragédia, ha Sógor lemarad. A harmadik hátrány pedig az volt, hogy az összefogás által Tőkés László elvesztette a teljes székelyföldi mozgalmi bázisát, azt a mintegy 400 főt, akik 2007-ben sikerre vitték a kampányát.
Előnyök és hátrányok, amelyek súlyt adnak az eredményünknek.
2. A három képviselői mandátumot bagatellizálók elfelejtik azt is, hogy 2007-hez képest Románia képviselői helyeinek a száma 35-ről 33-ra csökkent. Ez azt jelenti, hogy míg 2007-ben egy mandátum elnyeréséhez 2,7 százalékra volt szükség, ez a szám az idén 3,03 százalékra nőt. Tehát mandátumonként 0,33 százalék plusszra volt szükség, ami három képviselő esetén közel egy százalékot jelent.
3. Úgy látszik, hogy a „legyen négy” szlogen bement a köztudatba, és ez is lehet egyesek csalódottságának az oka. Senki nem gondolhatta komolyan, hogy megközelítjük a négy mandátumhoz szükséges 12 százalékot. Nincs olyan összefogás, amely által kétszer annyi százalékot érünk el, mint amilyen arányban vagyunk Romániában! Újra a kampánytechnikához térek vissza: az EMNT számára fontos volt felmutatni, hogy egyenlő súlyú partnerként vesz részt ebben a kampányban, ezen a listán. Az emberek nem tudták, hogy a jelöltek 75 százalékát az RMDSZ, 25-öt pedig az EMNT nevesített. Azt láthatták, hallhatták, hogy azért fogtunk össze, hogy legyen két RMDSZ-es, és két EMNT-és képviselőnk, ami ugye fele-fele arányt jelent.
4. Az utolsó érvem a választási eredmény jónak való elkönyvelése mellett az, hogy általában a magyar szavazók nem mennek el nagyobb arányban, mint a románok. Ők is ugyanabban az országban élnek, ugyanazokkal a gondokkal küszködnek, ugyanazok a médiaorgánumok tájékoztatják, ugyanúgy el vannak fordulva a politikától, mint a románok. Egyszer történt meg a lényeges részvételi különbség, éppen 2007-ben az EU parlamenti választásokon, de a számok azt mutatják, hogy sem előtte, sem utána nem volt tapasztalható nagyobb szavazókedv. Még akkor sem, ha a román médiában gyakran elhangzik, hogy a romániai magyar szavazók mennyire fegyelmezettek! Most újra sikerült jobban mozgósítani, újra mintegy 10 százalékkal jobb arányban mentek el a magyarok szavazni, mint a románok, de csodák csak a mesékben történnek, az 1990-ben elért egymilliós szavazatszám nem megismételhető.
Szóval nyertünk…
Sok mindenben tévedsz, de vannak jó meglátásaid is.
Hogy nyertünk már tény.