Legyen Kelemen Hunor az RMDSZ államelnök-jelöltje

Izgalmas témának ígérkezik az RMDSZ államelnök-jelöltjének kiválasztása. Az előzetes belső konzultációk egyértelműen arra vezetnek, hogy a szervezetnek legyen jelöltje, a tavaszi közvélemény-kutatásunk is ezt erősíti meg. Nem annyira egyértelmű viszont, hogy ki legyen a jelölt. Gondolom senki számára nem mondok újdonságot, ha megnevezem azt a négy személyt, akinek a neve felvetődött: Borbély László, Frunda György, Kelemen Hunor és Markó Béla.

Miért fontos a jelölés – a jelölt szempontjából?
Frunda György nem azért népszerű és országosan ismert politikus, mert SZKT elnök volt, vagy ügyvéd, esetleg szenátor. Két alkalommal volt államelnök-jelölt, olyan időszakban, amikor nem igazán volt lehetőség magyar politikust látni a „románokkal” háborúzni, és nyerni. A romániai magyar szavazók büszkék lehettek arra, hogy van egy saját jelöltjük, aki minden egyes alkalommal kivágja a rezet, büszkék lehettek arra, hogy a magyar jelölt egyetlen „bűne” éppen az, hogy magyar. Azonosulni tudtak vele, hittek az ügyben, amit képviselt, ezért nagyobb lelkesedéssel mentek el szavazni, de ami a 2009-es államelnök-jelölés szempontjából fontos, nagyon magasra helyezték a bizalom és a tisztelet vonatkozásában. Biztos vagyok benne, hogy ha az átlagembert arról kérdezzük, hogy Frunda milyen konkrét eredményeket ért el szenátorként, vagy ügyvédként nagyon kevesen tudnának érdemben válaszolni. De mindenki tudja, hogy államelnök-jelölt volt.

Bárki legyen az RMDSZ jelöltje egy jó szereplés esetén az ismertség, elismertség és bizalom szempontjából óriásit nyerne, elsősorban a romániai magyarok szemében, de nem elhanyagolható a Szövetségen belüli megerősödés, illetve a román politikum megítélése sem.

Miért fontos a jelölés – a szervezet szempontjából?
Talán erre a kérdésre a legegyértelműbb a válasz: az RMDSZ a maga 5-9 százalékával akkor erős, hogy ha a mérleg nyelve tud lenni. Így volt ez 1996-ban, 2000-ben és 2004-ben, amikor a Szövetség volt a „királycsináló”, hiszen az a párt, vagy az a koalíció kormányozhatott, amely mellett az RMDSZ letette a voksot. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy mindannyian láthattuk, láthatjuk mi történik jelenleg, amikor a szervezet támogatása nélkül is lehet vezetni az országot.

Az a cél tehát, hogy az elnökválasztás második fordulójában a magyar szavazókat egyik, vagy másik jelölt támogatására kérjük fel, és ennek fejében a közösségi érdek szempontjából egy megfelelő politikai egyezséget köthessünk.

Ha nem állítunk jelöltet, legalább három hátránnyal találjuk szembe magunkat. Az első az, hogy nem mérhető a magyar szavazatok súlya, tehát a választások után nem köthető meg az a bizonyos alku, amiről beszéltem. A második hátrány abban mutatkozik, hogy ha az RMDSZ valamelyik román jelölt támogatására biztatja a magyarokat, az újra felerősödő magyarellenes hangulatban elképzelhető, hogy ez a jelölt több román szavazatot veszít, mint amennyit nyer a magyarok részéről. A harmadik hátrány pedig az, hogy nem tudunk megfelelni a magyar közösség tagjai részéről érkező elvárásnak, miszerint kell legyen saját jelöltünk.

Mi az én álláspontom a jelölt személyével kapcsolatban?
Évek óta dolgozom a Szövetség különböző szintjein, évek óta tevékenykedem a szervezet megújulása, megreformálása érdekében. A generációmhoz tartozó politikusokkal a folyamatos építkezés útját választottuk, nem arra törekedtünk, hogy egyik napról a másikra felborítsuk az asztalt, és elmondjuk, hogy mostantól mi vagyunk az RMDSZ. A Szövetség helyi, megyei és országos szintjein, az önkormányzatokban, a parlamentben, illetve a kormányzatban több száz fiatal, vagy az RMDSZ-ben újonnan érkezett személy tevékenykedik. A megújulás egy folyamat kell legyen, nem egy forradalomra van szükség, hanem azok a politikusok, akik sokat dolgoztak, sokat tanultak, és élvezik a közösség támogatását haladhassanak előre a ranglétrán.

Ezt a megközelítést, illetve a megújulás kérdését a romániai magyarok minden esetben pozitívan fogadták. Számtalan példa van arra, hogy választásokon, vagy előválasztásokon bizalmat szavaztak az újnak, követelték a váltást. Az idei európai parlamenti választási kampányban, amikor több ezer emberrel beszélgettem közvetlenül, azt tapasztaltam, hogy annak ellenére, hogy az emberek nagy része nem ismert, pozitívan állt az indulásomhoz, megelégedve nyugtázta azt, hogy végre fiatalokkal, új személyekkel is lehet találkozni a közéletben.

Az RMDSZ államelnök-jelöltjének a kérdését is ebben a kontextusban kezelném. Olyan politikus kell legyen a romániai magyar közösség államelnök-jelöltje, aki nem 1989-ben kezdte a politizálást. Akinek a relatív alacsony ismertségéből előnyt lehet faragni, aki számára a jelöltség nem „kötelező gyakorlat”, hanem kihívás. Ennek értelmében én Kelemen Hunor jelölését támogatom.

Mikor kell ezt a döntést meghozni?
A médiában több nyilatkozat is elhangzott azzal kapcsolatban, hogy a június 27-i SZKT ülésen el kell dönteni, hogy lesz jelöltünk, vagy sem, és amennyiben lehetséges a jelölt személyét is meg kell nevezni. Úgy gondolom, hogy kötelező módon ki kell nevezni a jelöltet. A meghatározó román pártok hivatalosan, vagy kevésbé hivatalosan már futtatják a saját emberüket, az államelnöki kampány már hónapok óta megkezdődött. Az RMDSZ-nek sincs mire várnia: nyerünk közel három hónapot, ha június végén tudjuk kivel kell végigcsinálnunk a kampányt.