Kinyomtatják az iwiw-et? (az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda – 2009 vita margójára)

Fölöslegesnek tartom az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda (EMKK) körül kibontakozóban lévő cirkuszt. Az elmúlt napokban többen is írtak erről (Demény Péter, Oláh Sándor, Kelemen Attila, Gergely Edit), elhangzottak pro és kontra érvek. Hogy látom én ezt a kérdést, miért tartom fölöslegesnek a témát?

A nyomtatott iwiw nem lehet sikeres

1997-ben és 1999-ben már megjelent az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda. Jól emlékszem, hogy annak idején érdekes volt lapozgatni, nyálazni, ismerősöket keresgélni, újdonságokat megtudni. Azt sem felejtem el, hogy 1995 körül óriási szenzáció volt, amikor édesapám vásárolt egy számítógépet (igaz, hogy az autótól az ötödik emeletig többször meg kellett pihenni, amíg felvittük), és dial up-os internet kapcsolatunk is volt otthon. Akkoriban a romániai magyar internetes tartalom a nullához tartott, a magyarországi, illetve a nemzetközi oldalakon el voltunk vesztődve. Hallottuk, hogy a számítógép, meg az internet, milyen óriási dolog, de a legelején nem tudtuk miért. Sokkal élvezetesebb olvasmány volt az EMKK.

2009-ben azonban mindenki jelen van a virtuális világban. Sok tízezer erdélyi magyar szerepel az iwiw-en, facebook-on, myspace-en, hi5-on, stb. stb. Ezeken az oldalakon egy-egy személy mögötti tartalom gyakorlatilag végtelen, nemcsak szöveg szerepel, hanem fényképek, filmecskék, kedvencek, ismerősök, stb is megtalálhatóak. Egy klikkel bármikor frissíthetjük a rólunk szóló információkat, percenként leírhatjuk, hogy éppen mi fáj, mit dolgozunk, vagy minek örvendünk. És mindez ingyen, korosztálytól függetlenül!

Ezzel próbálja felvenni a versenyt az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda. Úgy érzem, hogy nem fog menni, veszíteni fog.

A sikeres reklám titka, ha beszélnek rólad

Természetesen jól tudom, hogy a vélemények elsősorban nem e körül a megközelítés körül feszültek egymásnak, hanem a szerkesztők által használt megfogalmazással volt kifogás, ugyanis a „fontos tízezer” szlogen valóban értelmezhető. Vajon ki fontosabb, az autószerelő, aki két mozdulattal kijavítja a motorhibát, amikor éppen az útszélén tanácstalanul álldogálunk, vagy a fogorvos, aki szintén két mozdulattal, fájdalommentesen kihúzza a fogunkat? A polgármester, aki aláírja az útjavítás kifizetésére vonatkozó számlát, vagy az utász, aki úgy önti az aszfaltot, hogy az évekig kitart?

Minden esetre a Ki kicsoda felhívásában olyan megfogalmazások találhatóak, amelyek egyeseknél kiverték a biztosítékot. Én nem tartom a szerkesztőket annyira profi kommunikációs szakembereknek, hogy ezt előre megtervezték, kitalálták, kiszámították volna, de ezúttal is gratulálok nekik. Ekkora reklámfelületet nem állt volna módjukban megvásárolni.

Mekkora üzlet ez a kiadvány?

Meggyőződésem, hogy Gergely Edit téved, amikor azt állítja, hogy az EMKK „olyan áru a könyvpiacon, melyet még piacra kerülése előtt tízezer példányban tutira eladnak”. Abban is biztos vagyok, hogy a szerkesztők Gergely Edit logikáját követték, amikor úgy döntöttek, hogy újra elkészítik ezt a kiadványt. A legerősebb érvem természetesen a világhálón létező közösségi oldalak virágzásában rejlik. Az iwiw (és társai) aktuálisabb, könnyebben kezelhető, átfogóbb, érdekesebb, interaktívabb, mint bármely nyomtatott névjegyzék.

Természetesen nem azt állítom, hogy az internet a könyv eltűnéséhez fog vezetni, hiszen semmi sem pótolhatja egy könyv illatát, fogását, stb. De mindenképpen elgondolkoztató, hogy amíg pl. a Révai lexikon megtalálható egy gyújtó nagyságú memóriahordozón, akkor érdemes, vagy sem, két méternyi és huszonöt kilónyi kiadványt porosodni hagyni a könyves-szekrényünk legfelső, csak székről elérhető polcán.

A „fontos tízezer” nem fogja megvásárolni ezt a kiadványt. A „fontos tízezer” ott van az interneten, elvegyülve a „kevésbé fontos” százezrek között, ott ahol mindenki egyforma, mindenki maga döntheti el, hogy mit és mennyit mutat meg magából. Szerintem az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda egy veszteséges vállalkozás…