Az Európai Parlamentben van politikai kultúra. Még akkor is, ha időnként nagyon színes egyéniségek kerülnek oda. Az EP politikai berendezkedése sem olyan, mint a nemzeti parlamenteké, vagyis nem létezik a klasszikus hatalom és ellenzék megosztás/szembenállás, a kisebbség részéről nem működik a “minden rossz, amit a többség akar” elv. Minden jelentés esetén (nem törvényekről, hanem jelentésekről szavaznak) az illető helyzethez alkalmazkodó politikai egyezségek, szövetségek jönnek létre. Éppen ezért a legnagyobb ellenségek sem csapják egymás orrára az ajtót, mindig hagynak egy kiskaput, sosem sértik meg egymást annyira, hogy holnap, egy hét múlva, vagy egy fél év múlva egy másik ügyben ne köthessenek koalíciót.
Ennek jegyében az európai diplomáciai szokások csak végső esetben engedik meg, hogy negatív válaszok, szövegek kerüljenek nyilvánosságra, ezeket pedig általában nyomásgyakorlásra használják (lásd Yulia Timoshenko ügye). Vagyis, egy illedelmes válasznak nincs súlya, nem bizonyíték semmire, egyszerűen csak arról szól, hogy ki tudja mikor van szükség még egy szavazatra…
Az érthetőség kedvéért, egy képzeletbeli példával élek. Az Európai Parlamentben, sértő szöveggel, leragasztanak egy rendezvényt reklámozó plakátot. 2011. október 13-án, egyik európai parlamenti képviselő kollégáinak elküldött levélben elismeri tettét. Ebben a képzeletbeli levélben, a képzeletbeli képviselő a következőket írja: “Tiltakozni nekem is jogomban áll – éppen ezért, az én felelősségemre a mellékelt fényképen megörökített polgári engedetlenségi eszközhöz folyamodtam.” 2011. október 26-án, ugyanaz az európai parlamenti képviselő, Jerzy Buzek EP elnöknek írt képzeletbeli levelében tagadja, hogy ő a tettes. Így fogalmaz: “I would like to assure you, Mr. President, that I did not vandalise any of the posters officially placed in the European Parliament.” Ezt a képzeletbeli képviselőt az eljárásáért, illetve az egymásnak homlokegyenest ellentmondó írásos álláspontjaiért senki nem hazugozta le. De, ha akart volna indulni Európai Parlamenti alelnöki tisztségért, akkor nem támogatták volna! Viszont megvigasztalták volna egy levélben, amelyben jelzik: a “bizalom töretlen”, “a munkáját nagyra becsülik”.
Így működik az európai politika…
megjelent a Transindexen, 2011. december 21-én
Hm…érdekes,
Európai Parlamenti képviselőket
nem lehet visszahívni.
A mandátumot elhalálozás,
lemondás,
vagy összeférhetetlenség által lehet elveszíteni.
Tehát, ha mondjuk TL lemondana,
és az RMDSZ alapító tag Szilágyi Zsolt sem vállalná,
akkor a listán ötödik,
jelenleg főtitkári állásban levő ifjú titán
repülne az EP-be.
Világos.
Hm… valóban érdekes, nagyon érdekes…
Szerencsés utat…
Politikai kultúra és EP…ez az összefüggés “kicsit” sántít. Két okból is: nem lehet azt mondani hogy egyik országban van politikai kultúra, a masikban meg nincs. Ott is van, esetleg csak más. Mások az értékek más a politikai berendezkedés, s ennek következtében az állampolgárok viszonyulása is különböző, másképp viszonyulnak a közügyekhez, politikához stb. Talán nem is ez a lényeg. Az EP-ben tényleg színes a “felhozatal”, és hogy van-e politikai kultúrája, azt kétlem, inkább intézményi kultúráról beszélhetünk., annak viszont a németek és a franciák tették le az alapját – így ott nem igazán keresném a hibát. Az más kérdés, hogy az EP tagjainak jelentős része olyan országból származik ahol nem hazugoznak és rágalmaznak le senkit, ahol nem hódít a balkáni politizálás. S végére egy kérdés: akkor ki hazudott és ki hazugozott le másokat?