A hétvégén a Vâlcea megyei Voineasa település határában részt vettem az olténiai magyarok negyedik találkozóján. Akkor még nem is sejtettem, hogy ennek milyen komoly hatása lehet az életemre…

Történt ugyanis, hogy Voineasa fele utazva a feleségemet letettem Szebenben egy kis városnézésre, mert visszafele jövet mindketten részt szándékoztunk venni az ArtMania fesztivál keretén belül sorra kerülő Nightwish koncerten. A találkozó közben mailon a következő fényképet kaptam:

A feleségem a Nightwish énekes/basszusgitárosával, Marco Tapani Hietala-val.

Szóval, ezért mondom, hogy az olténiai magyarok veszélyforrást jelentettek számomra:)

Majdnem minden magyar médiaorgánum tájékoztat a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívásáról, amelyben arra biztatják a székelyeket, hogy az őszi államelnök-választáson a pecsétjüket üssék a keret mellé, ezáltal is tiltakozva az ellen, hogy Románia másodrangú állampolgárai. Ez mind szép és jó, szívet dobogtató duma, biztos vagyok benne, hogy a székelyek a Hargitán már titokban szervezik az ellenállást.

Az SZNT indoklása azonban nagyon kemény, idézek: „Az érvénytelen szavazat románul: anulat, ugyanazzal a betűvel kezdődik, amellyel az autonómia. Ennek jegyében indítsunk mozgalmat, legyen a nagy „A” betű választási jelkép és üzenet.”

A tisztelt SZNT vezérek elfelejtették nyomatékosítani ötletüket azzal az érvvel, hogy mind az anulat, mind az autonómia szavakban szerepel kétszer az „a” betű, egyszer az „n”, egyszer a „t”, és szintén egyszer az „u”. Szóval csupán egy hajszál választja el az autonómiát az anulat-tól!

Anyukám mindig mondta, hogy júliusban és augusztusban ne üljek túl sokat a napon, mert könnyen napszúrást kapok…

Fölöslegesnek tartom az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda (EMKK) körül kibontakozóban lévő cirkuszt. Az elmúlt napokban többen is írtak erről (Demény Péter, Oláh Sándor, Kelemen Attila, Gergely Edit), elhangzottak pro és kontra érvek. Hogy látom én ezt a kérdést, miért tartom fölöslegesnek a témát?

A nyomtatott iwiw nem lehet sikeres

1997-ben és 1999-ben már megjelent az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda. Jól emlékszem, hogy annak idején érdekes volt lapozgatni, nyálazni, ismerősöket keresgélni, újdonságokat megtudni. Azt sem felejtem el, hogy 1995 körül óriási szenzáció volt, amikor édesapám vásárolt egy számítógépet (igaz, hogy az autótól az ötödik emeletig többször meg kellett pihenni, amíg felvittük), és dial up-os internet kapcsolatunk is volt otthon. Akkoriban a romániai magyar internetes tartalom a nullához tartott, a magyarországi, illetve a nemzetközi oldalakon el voltunk vesztődve. Hallottuk, hogy a számítógép, meg az internet, milyen óriási dolog, de a legelején nem tudtuk miért. Sokkal élvezetesebb olvasmány volt az EMKK.

2009-ben azonban mindenki jelen van a virtuális világban. Sok tízezer erdélyi magyar szerepel az iwiw-en, facebook-on, myspace-en, hi5-on, stb. stb. Ezeken az oldalakon egy-egy személy mögötti tartalom gyakorlatilag végtelen, nemcsak szöveg szerepel, hanem fényképek, filmecskék, kedvencek, ismerősök, stb is megtalálhatóak. Egy klikkel bármikor frissíthetjük a rólunk szóló információkat, percenként leírhatjuk, hogy éppen mi fáj, mit dolgozunk, vagy minek örvendünk. És mindez ingyen, korosztálytól függetlenül!

Ezzel próbálja felvenni a versenyt az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda. Úgy érzem, hogy nem fog menni, veszíteni fog.

A sikeres reklám titka, ha beszélnek rólad

Természetesen jól tudom, hogy a vélemények elsősorban nem e körül a megközelítés körül feszültek egymásnak, hanem a szerkesztők által használt megfogalmazással volt kifogás, ugyanis a „fontos tízezer” szlogen valóban értelmezhető. Vajon ki fontosabb, az autószerelő, aki két mozdulattal kijavítja a motorhibát, amikor éppen az útszélén tanácstalanul álldogálunk, vagy a fogorvos, aki szintén két mozdulattal, fájdalommentesen kihúzza a fogunkat? A polgármester, aki aláírja az útjavítás kifizetésére vonatkozó számlát, vagy az utász, aki úgy önti az aszfaltot, hogy az évekig kitart?

Minden esetre a Ki kicsoda felhívásában olyan megfogalmazások találhatóak, amelyek egyeseknél kiverték a biztosítékot. Én nem tartom a szerkesztőket annyira profi kommunikációs szakembereknek, hogy ezt előre megtervezték, kitalálták, kiszámították volna, de ezúttal is gratulálok nekik. Ekkora reklámfelületet nem állt volna módjukban megvásárolni.

Mekkora üzlet ez a kiadvány?

Meggyőződésem, hogy Gergely Edit téved, amikor azt állítja, hogy az EMKK „olyan áru a könyvpiacon, melyet még piacra kerülése előtt tízezer példányban tutira eladnak”. Abban is biztos vagyok, hogy a szerkesztők Gergely Edit logikáját követték, amikor úgy döntöttek, hogy újra elkészítik ezt a kiadványt. A legerősebb érvem természetesen a világhálón létező közösségi oldalak virágzásában rejlik. Az iwiw (és társai) aktuálisabb, könnyebben kezelhető, átfogóbb, érdekesebb, interaktívabb, mint bármely nyomtatott névjegyzék.

Természetesen nem azt állítom, hogy az internet a könyv eltűnéséhez fog vezetni, hiszen semmi sem pótolhatja egy könyv illatát, fogását, stb. De mindenképpen elgondolkoztató, hogy amíg pl. a Révai lexikon megtalálható egy gyújtó nagyságú memóriahordozón, akkor érdemes, vagy sem, két méternyi és huszonöt kilónyi kiadványt porosodni hagyni a könyves-szekrényünk legfelső, csak székről elérhető polcán.

A „fontos tízezer” nem fogja megvásárolni ezt a kiadványt. A „fontos tízezer” ott van az interneten, elvegyülve a „kevésbé fontos” százezrek között, ott ahol mindenki egyforma, mindenki maga döntheti el, hogy mit és mennyit mutat meg magából. Szerintem az Erdélyi Magyar Ki Kicsoda egy veszteséges vállalkozás…

Izgalmas témának ígérkezik az RMDSZ államelnök-jelöltjének kiválasztása. Az előzetes belső konzultációk egyértelműen arra vezetnek, hogy a szervezetnek legyen jelöltje, a tavaszi közvélemény-kutatásunk is ezt erősíti meg. Nem annyira egyértelmű viszont, hogy ki legyen a jelölt. Gondolom senki számára nem mondok újdonságot, ha megnevezem azt a négy személyt, akinek a neve felvetődött: Borbély László, Frunda György, Kelemen Hunor és Markó Béla.

Miért fontos a jelölés – a jelölt szempontjából?
Frunda György nem azért népszerű és országosan ismert politikus, mert SZKT elnök volt, vagy ügyvéd, esetleg szenátor. Két alkalommal volt államelnök-jelölt, olyan időszakban, amikor nem igazán volt lehetőség magyar politikust látni a „románokkal” háborúzni, és nyerni. A romániai magyar szavazók büszkék lehettek arra, hogy van egy saját jelöltjük, aki minden egyes alkalommal kivágja a rezet, büszkék lehettek arra, hogy a magyar jelölt egyetlen „bűne” éppen az, hogy magyar. Azonosulni tudtak vele, hittek az ügyben, amit képviselt, ezért nagyobb lelkesedéssel mentek el szavazni, de ami a 2009-es államelnök-jelölés szempontjából fontos, nagyon magasra helyezték a bizalom és a tisztelet vonatkozásában. Biztos vagyok benne, hogy ha az átlagembert arról kérdezzük, hogy Frunda milyen konkrét eredményeket ért el szenátorként, vagy ügyvédként nagyon kevesen tudnának érdemben válaszolni. De mindenki tudja, hogy államelnök-jelölt volt.

Bárki legyen az RMDSZ jelöltje egy jó szereplés esetén az ismertség, elismertség és bizalom szempontjából óriásit nyerne, elsősorban a romániai magyarok szemében, de nem elhanyagolható a Szövetségen belüli megerősödés, illetve a román politikum megítélése sem.

Miért fontos a jelölés – a szervezet szempontjából?
Talán erre a kérdésre a legegyértelműbb a válasz: az RMDSZ a maga 5-9 százalékával akkor erős, hogy ha a mérleg nyelve tud lenni. Így volt ez 1996-ban, 2000-ben és 2004-ben, amikor a Szövetség volt a „királycsináló”, hiszen az a párt, vagy az a koalíció kormányozhatott, amely mellett az RMDSZ letette a voksot. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy mindannyian láthattuk, láthatjuk mi történik jelenleg, amikor a szervezet támogatása nélkül is lehet vezetni az országot.

Az a cél tehát, hogy az elnökválasztás második fordulójában a magyar szavazókat egyik, vagy másik jelölt támogatására kérjük fel, és ennek fejében a közösségi érdek szempontjából egy megfelelő politikai egyezséget köthessünk.

Ha nem állítunk jelöltet, legalább három hátránnyal találjuk szembe magunkat. Az első az, hogy nem mérhető a magyar szavazatok súlya, tehát a választások után nem köthető meg az a bizonyos alku, amiről beszéltem. A második hátrány abban mutatkozik, hogy ha az RMDSZ valamelyik román jelölt támogatására biztatja a magyarokat, az újra felerősödő magyarellenes hangulatban elképzelhető, hogy ez a jelölt több román szavazatot veszít, mint amennyit nyer a magyarok részéről. A harmadik hátrány pedig az, hogy nem tudunk megfelelni a magyar közösség tagjai részéről érkező elvárásnak, miszerint kell legyen saját jelöltünk.

Mi az én álláspontom a jelölt személyével kapcsolatban?
Évek óta dolgozom a Szövetség különböző szintjein, évek óta tevékenykedem a szervezet megújulása, megreformálása érdekében. A generációmhoz tartozó politikusokkal a folyamatos építkezés útját választottuk, nem arra törekedtünk, hogy egyik napról a másikra felborítsuk az asztalt, és elmondjuk, hogy mostantól mi vagyunk az RMDSZ. A Szövetség helyi, megyei és országos szintjein, az önkormányzatokban, a parlamentben, illetve a kormányzatban több száz fiatal, vagy az RMDSZ-ben újonnan érkezett személy tevékenykedik. A megújulás egy folyamat kell legyen, nem egy forradalomra van szükség, hanem azok a politikusok, akik sokat dolgoztak, sokat tanultak, és élvezik a közösség támogatását haladhassanak előre a ranglétrán.

Ezt a megközelítést, illetve a megújulás kérdését a romániai magyarok minden esetben pozitívan fogadták. Számtalan példa van arra, hogy választásokon, vagy előválasztásokon bizalmat szavaztak az újnak, követelték a váltást. Az idei európai parlamenti választási kampányban, amikor több ezer emberrel beszélgettem közvetlenül, azt tapasztaltam, hogy annak ellenére, hogy az emberek nagy része nem ismert, pozitívan állt az indulásomhoz, megelégedve nyugtázta azt, hogy végre fiatalokkal, új személyekkel is lehet találkozni a közéletben.

Az RMDSZ államelnök-jelöltjének a kérdését is ebben a kontextusban kezelném. Olyan politikus kell legyen a romániai magyar közösség államelnök-jelöltje, aki nem 1989-ben kezdte a politizálást. Akinek a relatív alacsony ismertségéből előnyt lehet faragni, aki számára a jelöltség nem „kötelező gyakorlat”, hanem kihívás. Ennek értelmében én Kelemen Hunor jelölését támogatom.

Mikor kell ezt a döntést meghozni?
A médiában több nyilatkozat is elhangzott azzal kapcsolatban, hogy a június 27-i SZKT ülésen el kell dönteni, hogy lesz jelöltünk, vagy sem, és amennyiben lehetséges a jelölt személyét is meg kell nevezni. Úgy gondolom, hogy kötelező módon ki kell nevezni a jelöltet. A meghatározó román pártok hivatalosan, vagy kevésbé hivatalosan már futtatják a saját emberüket, az államelnöki kampány már hónapok óta megkezdődött. Az RMDSZ-nek sincs mire várnia: nyerünk közel három hónapot, ha június végén tudjuk kivel kell végigcsinálnunk a kampányt.

Voltam életemben pár száz mérkőzésen, de eddig még nem fordult elő, hogy hazafele féltsem a testi épségem.

Történt ugyanis, hogy háromezred magammal elutaztunk szombaton a kolozsvári CFR – temesvári Poli labdarúgó mérkőzésre, amelyre a Román kupa döntőjében került sor Târgu Jiu-ban. Négy haverrel kolozsvári rendszámú személygépkocsival utaztunk, és a város bejáratánál kellemes meglepetés fogadott: egy rendőr megállított és elmondta, hogy a Kolozsváriak számára egy külön parkolót alakítottak ki, forduljak szépen balra, és a következő útkereszteződésben a kollegái elmondják merre kell tartanunk. Természetesen a kollegái sehol nem voltak, ezért embertől emberig kampányt folytattunk, amíg megtaláltuk a stadiont, és fiatalos lendülettel megálltunk az első üres parkolóban.

fénykép a lelátóról 1

A bejáratig 300 métert kellett gyalog megtennünk, de ez sem telt el viszontagságok nélkül: az egyik haver sálját a szó szoros értelmében letépték a nyakából, és a végén még ő örvendett, hogy nem kapott két pofot, amikor megpróbálta visszaszerezni. Az első rendőrkordontól 5 méterre egy bőrfejű, szekrény méretű pasas megfenyegetett, hogy rajtunk lesz a szeme és személyesen fog kinyírni, amennyiben bármit kiabálunk a Temesvár ellen.

fénykép a lelátóról 2

A meccsen történt eseményeket mindenki ismeri, hiszen a tévében élőben, majd a híradásokban is lehetett követni. A temesvári szurkolók először petárdákat és füstbombákat dobáltak a pályára, annak ellenére, hogy összesen négy (!) alkalommal volt motozás a belépés előtt. Aztán szétszedték a kerítést és többen berohantak a pályára, majd székeket törtek össze és azokkal dobálóztak. Végezetül pedig összeverekedtek a zsandárokkal. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Poli szurkolóit tartják a „legszebbnek” Romániában, hiszen csak Temesváron lehet tapasztani olyat, hogy egy elvesztett meccs után 30.000 ember énekli a klub himnuszát. Most sajnos bebizonyították, hogy a hangadóik pont olyan parasztok, mint az általuk megvetett bukaresti szurkolók.

A történetünk úgy folytatódik, hogy a Temesváriakat gumibotokkal kivertek a stadionból, mi pedig kellett várjunk a lelátón még egy órát, amíg kiengedtek, természetesen azért, hogy minél kisebb legyen a lehetőség a pofozkodásra. Ekkor jött a második meglepetés: a kolozsvári szurkolókat csendőri felügyelet alatt a számukra fenntartott parkoló irányába terelték, mi ötön pedig éppen ellenkező irányba kellett induljunk! A csendőrök bíztatásul csak annyit mondtak, hogy ha lehet takarjuk el a CFR-es jeleket. Már ott lebegett a szemem előtt, amikor odaérünk az autóhoz, és azon kezdünk gondolkozni, hogy mivel helyettesítjük a betört szélvédőt, esetleg hol veszünk pulóvereket és fehér üvegű napszemüvegeket, hogy ne fagyjunk meg, illetve lássunk is valamit. Nem volt baj, mert egy csóró forgalmi rendőr épp a mi autónk környékén ácsorgott.

fénykép a lelátóról 3

Az igazi kihívás csak ezután következett: át kellett menni a Zsil folyó völgyén, amely arról híres, hogy a völgyben csak az út és a patak „fér el”, mellettük mindkét oldalon nagyon meredek emelkedők vannak. (Évekkel ezelőtt itt verték meg sorozatosan Miron Cozma bányászai a csendőröket.) Tg-Jiu-tól Hátszegig kellett azon az úton hazamenjünk, ahol egy órával előttünk a Temesváriak elmentek, ez kb. 100 kilométer. Meg is beszéltük a srácokkal, hogy ha mi nagyon ideges temesvári szurkolók lennénk, és egy óra előnyünk lenne, akkor a lehető legszűkebb helyen a sötétben várnánk a kolozsvári szurkolókat egy kőzáporral. A baj az volt, hogy mi nem a nagyon ideges temesvári szurkoló kategóriába tartoztunk…

Szó ami szó, megúsztuk. Beálltunk egy hosszú kocsisorba, ahol temesvári autók is voltak, gondoltuk, ily módon, mozgó célpontként több esélyünk van. A kolozsvári buszok a biztonság kedvéért az Olt völgyén mentek haza, amely több mint száz kilométeres kerülő.

El kell mondanom, hogy Hátszeg után már beszélgetni is mertünk…

Kampány közben rengeteg képet feltöltöttünk a flickr oldalamra. Most jöjjön egy néhány érdekesebb fotó és komment.

legyen négy

jó, jó, hogy kampány van, de az Avon katalógus mégis jobb, mint a választási program

Attila, ez mind szép és jó, de ettől a "nagyok" nagyon idegesek lesznek...

róvásírás Bihar megyében

nagy fénykép, kevés szöveg, és az is párbeszéd - ez nekünk való, testvér

ejsze, onnan előkerül egy gyújtó is, fiatalember

a kicsi édes... de a kutya sem néz ki rosszul

hogy lehet egy ilyen csókot rezzenéstelen arccal tűrni???

Az urnazárás után több helyen is megkezdődött a nyavalygás (legyen az vezércikk, vagy magánbeszélgetés), hogy miért kellett megegyezni, mert ezt az eredményt „háborús” időkben is tudtuk hozni. Na, ezzel kapcsolatban van egy pár megjegyzésem:

1. Megszámlálhatatlan alkalommal nyilatkozták, mind az RMDSZ, mind az EMNT vezetői, hogy ez nem egy választási megállapodás, ez egy hosszú távra szóló partnerség. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy na, egy újabb politikus, aki nyomja a populista dumát, megjegyzem, hogy senki nem tagadja, hogy az összefogás által elhárult az 5 százalékos küszöb el nem érésének veszélye.

Ezzel szemben az összefogásnak kampánytechnika szempontjából legalább három komoly hátránya volt. Az egyik, hogy nap, mind nap az emberek részéről felvetődött a kérdés, hogy ha megegyezetek, akkor miért kell elmenjünk szavazni? Jobban meg fognak egyezni? Tehát önmagában az összefogásnak nem volt mozgósító ereje. A második hátrány, hogy az RMDSZ struktúrában dolgozó személyek egy része megnyugvással fogadta az összefogás hírét, mert számukra ez azt jelentette, hogy nem kell dolgozni, kampány nélkül is megvan a biztos két bejutó hely, és nem is olyan nagy tragédia, ha Sógor lemarad. A harmadik hátrány pedig az volt, hogy az összefogás által Tőkés László elvesztette a teljes székelyföldi mozgalmi bázisát, azt a mintegy 400 főt, akik 2007-ben sikerre vitték a kampányát.

Előnyök és hátrányok, amelyek súlyt adnak az eredményünknek.

2. A három képviselői mandátumot bagatellizálók elfelejtik azt is, hogy 2007-hez képest Románia képviselői helyeinek a száma 35-ről 33-ra csökkent. Ez azt jelenti, hogy míg 2007-ben egy mandátum elnyeréséhez 2,7 százalékra volt szükség, ez a szám az idén 3,03 százalékra nőt. Tehát mandátumonként 0,33 százalék plusszra volt szükség, ami három képviselő esetén közel egy százalékot jelent.

3. Úgy látszik, hogy a „legyen négy” szlogen bement a köztudatba, és ez is lehet egyesek csalódottságának az oka. Senki nem gondolhatta komolyan, hogy megközelítjük a négy mandátumhoz szükséges 12 százalékot. Nincs olyan összefogás, amely által kétszer annyi százalékot érünk el, mint amilyen arányban vagyunk Romániában! Újra a kampánytechnikához térek vissza: az EMNT számára fontos volt felmutatni, hogy egyenlő súlyú partnerként vesz részt ebben a kampányban, ezen a listán. Az emberek nem tudták, hogy a jelöltek 75 százalékát az RMDSZ, 25-öt pedig az EMNT nevesített. Azt láthatták, hallhatták, hogy azért fogtunk össze, hogy legyen két RMDSZ-es, és két EMNT-és képviselőnk, ami ugye fele-fele arányt jelent.

4. Az utolsó érvem a választási eredmény jónak való elkönyvelése mellett az, hogy általában a magyar szavazók nem mennek el nagyobb arányban, mint a románok. Ők is ugyanabban az országban élnek, ugyanazokkal a gondokkal küszködnek, ugyanazok a médiaorgánumok tájékoztatják, ugyanúgy el vannak fordulva a politikától, mint a románok. Egyszer történt meg a lényeges részvételi különbség, éppen 2007-ben az EU parlamenti választásokon, de a számok azt mutatják, hogy sem előtte, sem utána nem volt tapasztalható nagyobb szavazókedv. Még akkor sem, ha a román médiában gyakran elhangzik, hogy a romániai magyar szavazók mennyire fegyelmezettek! Most újra sikerült jobban mozgósítani, újra mintegy 10 százalékkal jobb arányban mentek el a magyarok szavazni, mint a románok, de csodák csak a mesékben történnek, az 1990-ben elért egymilliós szavazatszám nem megismételhető.

Szóval nyertünk…

Ez a bejegyzés ugyanabban a percben fog megjelenni hat bloggon: három MKP-s képviselőjelölt, Bara Zoltán, Keszegh Béla és Cúth Csaba, illetve három RMDSZ-es EP képviselőjelölt, Kovács Péter, Brassai Zsombor és Czika Tihamér blogján.

Miért vállalunk mi közösséget egymással a kampány utolsó hetében? Mert úgy gondoljuk, hogy a felvidéki és erdélyi magyarságnak, a Magyar Koalíció Pártjának és a Románia Magyar Demokrata Szövetségnek össze kell tartania ebben a kampányban. Hisz céljaink közösek az Európai Parlamentben is: kisebbségi jogok uniós szintű védelmének a kidolgozása, iskoláink, kulturális intézményeink biztonságának és fejlődésének a biztosítása, uniós források lehívásának az elősegítése vidékfejlesztés, regionális fejlesztés terén.

Nekünk határon túli magyaroknak össze kell fognunk, itthon, otthon és Brüsszelben. Együtt kampányolni a távolságok miatt bár nem tudunk, de itt, online ki tudjuk fejezni szolidaritásunk. Hisz mi, fiatal politikusok, hiszünk abban, hogy a jövőben még szorosabbra kell fűznünk kapcsolatainkat.

Miért éppen mi hatan? Mert fiatalok vagyunk, felkészültek vagyunk, és mindannyian úgy gondoljuk, hogy az MKP és az RMDSZ fiataljainak ugyanazt kell képviselni Brüsszelben: az itthon élni, fejlődni kívánó fiatalok érdekeit.

Miért most? Mert ez az első közös választási kampányunk 1918 óta. Mert az Európai Unióval újra egyesültünk, újra egy fórumon képviselhetjük magunkat. Mert a határon túli magyarság szolidaritása kulcskérdés az EU-ban.

Ezért is mondjuk egyszerre azt, hogy 2009 június 6.-án (Szlovákiában) és 2009 június 7.-én (Romániában) szavazz a a magyar érdek-képviseltre, szavazz az MKP-ra, szavazz az RMDSZ magyar összefogás listájára, hogy legyen legalább 2 képviselője az MKP-nak, hogy legyen legalább 3 képviselője az RMDSZ-nek.

Hajrá MKP!

Hajrá RMDSZ!

5 perc az életedből, döntés a jövődről

Egy fiatal, bizonyítani akaró riportert küldött a Realitatea TV a csíksomlyói búcsúról tudósítani. Hát, szenzációs volt, az biztos…

Utólag sajnálom, hogy nem fogtam ki többször az élő kapcsolásokat, ugyanis az általam végignézett három perc is élménydús volt. Lehet, hogy a bakik azzal magyarázhatók, hogy a riportert felerőszakolták egy helikopterbe, és úgy félt, hogy nem tudta mit beszél. De az is lehet, hogy csak egyszerűen bamba.

Az első hibát még meg lehet bocsátani: a tudósító elmondta, hogy százezer ember van a búcsún, és ilyen Romániában még soha nem volt. Azért mondom, hogy meg lehet bocsátani, mert lehet ezt a számot nem ő találta ki, hanem a stúdióból duruzsolta valaki a fülébe. Persze az teljesen mellékes, hogy Csíksomlyón nem ritka, amikor több százezren vannak jelen.

A második bakin azóta is röhögök. Megtudhattuk, hogy a mise magyar nyelven zajlott, illetve latinul, hogy a külföldről érkezők is értsék!!! Elképzeltem, ahogy hazafele menet a sok ezer külföldi megbeszéli, hogy veni, vidi, vinci…

Részletek es fényképek a www.kovacspeter.eu oldalon.