Szász Jenő szerint nem, de ilyen jellegű plakátokat lehet látni a villanyoszlopokon:
Ez véleményem szerint három dolgot jelenthet:
1. Szász Jenőnek fogalma sincs mi történik az általa vezetett pártban.
2. A pártban mindenki azt csinál, amit akar, mert Szász Jenőnek nincs súlya a szervezetben.
3. Várom a párom.
Ezzel a kérdéssel találkozom a leggyakrabban az újságírókkal való beszélgetések során. Ez még nem volna gond, a baj az, hogy több (elsősorban) helyi szintű RMDSZ vezető is így gondolkozik.
Erre azt szoktam válaszolni, hogy az önkéntesek sem fognak bejutni és mégis reggeltől estig dolgoznak, heteken keresztül. A polgármesterek, önkormányzati képviselők a legjobb részvétel esetén sem jutnak be, egyszerűen azért, mert nincsenek rajta a listán, és egy jó részük mégis teljes erővel támogatja a kampányt. Ugyanez a helyzet a képviselőkkel, szenátorokkal, irodai alkalmazottakkal. Illetve egy részükkel!
És éppen itt a baj. Nemcsak az újságírók, hanem az RMDSZ rendszerén belül lévők egy része is úgy gondolja, hogy ez nem az ők kampánya, nyugodtan hátra lehet dőlni, az összefogás mindenképpen bevisz három képviselőt az Európai Parlamentbe. Meggyőződésem, hogy ha a Szövetség tág rendszerében lévő személyek annyi energiát fektetnének a kampányba, mint az első öt helyen lévő jelölt, nem lenne elérhetetlen álom a negyedik, vagy ötödik képviselő bejuttatása.
A pozitívum azonban az, hogy több a „jó munkás ember”, mint kampányt távolról szemlélő személy. A megyei szervezetek nagy része érzi annak a súlyát, hogy nem csupán 2-3 politikus karrierjéről van szó. A polgármesterek fél év ellenzékiség után látják, hogy nemhogy támogatást nem kapnak, hanem a tavaly jóváhagyott és aláírt projektjeiket is levágják, elsüllyesztik egy bukaresti fiókban. Szinte mindenki hallott a magyar intézményvezetők tisztségből való eltávolításáról. A tapasztalatom azt mutatja, hogy a szavazók nagy tömege érzi a brüsszeli jelenlét fontosságát. Érzi, hogy ez is egy olyan hely, ahol mindannyiunkat érintő döntések születnek: akkor is ha ott vagyunk, és akkor is ha nem tudunk beleszólni.
Szóval ezért ilyen intenzív a kampányom…
1. Amikor egy megyei RMDSZ szervezet akkor fog neki kiragasztani a plakátokat a hivatalos plakátoló helyekre, amikor azzal fenyegetőzök, hogy kiragasztom én.
2. Amikor egy megyei kampánystáb megtervezi a karavánom programját, és kiderül, hogy egy községben, egy nap alatt nyolc órát kellene üljünk. A kérdésemre, hogy miért így alakították jön a válasz: így láttuk hasznosnak.
3. Amikor egy megyében csak akkor hajlandók a karavánomnak programot gyártani, amikor megtudják, hogy részt vesz Markó Béla is.
4. Amikor egy megyei szervezet 80-100 meghívottal kellene részt vegyen az országos kampányindítón, és végül elférnek egy Loganban.
Még van három hét, úgyhogy ezzel a témával még bizonyára visszatérek…
“Sikerként könyvelhető el az a kezdeményezés, amelyik arról szólt, hogy politológusok és politikai szakértők helyett, a fiatalok véleményét kérem ki azzal kapcsolatosan, hogy mi legyen a választási programomban.” – nyilatkozta Kovács Péter európai parlamenti képviselőjelölt.
Közel 70 hozzászólás és számos email érkezett ebben a témában a politikus www.kovacspeter.eu című honlapjára, jelenleg ezek feldolgozása tart.
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Mindannyiunk számára jelent valamit az Európai Unió. Egyesek az EU-ban dolgoznak, vagy ott tanulnak, másoknak a kilencvenes évek elejei határátkelési stressz, vagy a nyugati rokonok által küldött csomag jut eszébe. Egyesek az EU-ban üzletelnek, mások az EU-s szabványok miatt zárják be vállalkozásukat.
Nekem az első meghatározó európai élményem 2000-ben volt. Dániába utaztam. A dán vízumot egy nap alatt kézhez kaptam, mert ebbe az országba nem sok román állampolgár utazott akkoriban. Nem létezett fapados repülőjárat, ezért vonatoznom kellett, így meg német átutazási engedélyt is be kellett szereznem Nagyszebenben, a német konzulátuson. 30 órányi járdán való ücsörgés, várakozás, kialvatlanság után meg is kaptam a szükséges iratot. A német-dán határon formaság volt az átkelés. Az utasok csak felmutatták az útlevelük és a határőr már ment is tovább. Amikor meglátták a bordópiros borítójú román útlevelet, levetették a 80 literes hátizsákomat, amelyből egyenként kellett kivennem mindent. Az összepárosított zoknikat egyenként kellett szétszednem, hátha oda rejtettem el valamit. Úgy bántak velem, mint egy közönséges bűnözővel. Egyszóval: rossz élmény volt, amelyre a mai napig nem szívesen emlékszem.
Azóta sok minden megváltozott. Jó irányba változott. Számunkra, fiatalok számára ma már Európa mást jelent, mint szüleink számára. Én még emlékszem a Magyarországról dugiban hozott csokira és gömb-rágóra, a kelet-német Trabikra. De a nálam fiatalabbaknak, vagy azoknak, akik idén először szavaznak, erről halvány fogalmuk sincs már. Számunkra, számukra Európa már nem a mítoszok és legendák földje, nem az elérhetetlen Kánaán. Számunkra Európa sokkal konkrétabb, kézzelfoghatóbb, valóságosabb.
A Magyar Ifjúsági Értekezlet, a magyar ifjúsági szervezetek felkérésére és támogatásával vállaltam ezt az újabb feladatot, amely új kihívás, és egyben új felelősség is számomra. Azért vállaltam szívesen a jelöltséget, mert meggyőződésem, hogy el kell hoznunk Európát a fiatalokhoz, és a fiataloknak is meg kell teremtenünk a lehetőséget, hogy eljussanak Európába. Az erdélyi magyar fiataloknak Európa szabadságot jelent és esélyt. Jelenti a szabad utazást, jelenti az esélyt a minőségi, versenyképes oktatásra, továbbtanulásra, az egyéni fejlődésre, a munkavállalásra, a jövő megalapozására.
Nekünk itthon is sok a dolgunk. A fiatalok esélyeinek, lehetőségeinek kiszélesítése, bővítése terén rengeteg a tennivalónk. Az oktatás és szakmai fejlődés terén, az elhelyezkedés és munkalehetőségek, a családalapítás és a családok létbiztonsága terén is sok a megoldatlan feladat.
Sokan mondják, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika és ezért szavazni sem mennek el. Ez talán a mi hibánk is, a politika, a politikusok hibája is. Nyilvánvaló, hogy az ifjúság, a fiatalok megszólítását nem lehet néhány koncerttel, bulival letudni. A fiatalok politika iránti érdeklődése sem fog egyik napról a másikra megváltozni egyetlen kampány után.
Folyamatosan kell foglakozzunk ezzel a kérdéssel, állandóan napirenden kell tartanunk ezt a témát, és valós megoldásokat kell kínálnunk azoknak a fiataloknak, akiket közvetlenül érintenek a politikusok ma meghozott döntései.
Köszönöm a figyelmüket.
Kovács Péter európai parlamenti képviselőjelölt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke megkezdte hat hetes Erdély-járó körútját. Május 1-én és 2-án Arad, Fehér és Bihar megyékbe járt, látogatásának fő üzenete: a fiatalok számára az Európai Unió szabadságot és esélyt kell jelentsen.
Kovács Péter a körút első állomásán, az Arad megyei Kaszolyán megszervezett ifjúsági fesztiválon elmondta: azért vállaltam szívesen a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) felkérését a jelöltségre, mert meggyőződésem, hogy el kell hoznunk Európát a fiatalokhoz, és a fiataloknak is meg kell teremtenünk a lehetőséget, hogy eljussanak Európába. Az erdélyi magyar fiataloknak Európa szabadságot és esélyt adhat. Jelenti a szabad utazást, jelenti az esélyt a minőségi, versenyképes oktatásra, továbbtanulásra, az egyéni fejlődésre, a munkavállalásra, a jövő megalapozására.
Május 2-án a jelölt és stábja a Nagyenyeden sorra kerülő 6. Fehér megyei gulyásfőző verseny vendége volt. Ezt követően Nagyváradon részt vett a Szacsvai szobor takarításán, amely a MIÉRT országos szobortakarító projektjének első állomása. A rögtönzött sajtótájékoztatón, amelyen részt vett Szabó József, a MIÉRT alelnöke, illetve Debreczeni Sándor, a Bihar Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács elnöke is, Kovács Péter elmondta: a szobraink minket képviselnek, összetartozásunkat, közösségeinket, a mi kultúránkat jelenítik meg, ezért nem lehet számunkra közömbös, hogy milyen állapotban vannak. Ahogy a generációk követik egymást, úgy szobraink is meg – meg újulnak, újak születnek és néhol régiek tűnnek el. Nem hagyhatjuk tönkremenni őket, mert akkor saját magunk szellemi leromlását hagyjuk jóvá. Ahonnan végleg eltűntek szobraink, ott már nehezebben érezzük otthon magunkat, ott a magyar kultúra szűkült össze. A magyar összefogás listájának egyik fontos feladata az értékeink felmutatása Brüsszelben, Strassbourgban, Európában – zárta gondolatait a politikus.
A jelölt a napot a hegyköztótteleki és a mezőtelegdi majálisok meglátogatásával zárta, amelyeken hangsúlyozta: a politikusoknak sikerült megegyezni, de az összefogás nem csak Markó Béláról és Tőkés Lászlóról hanem minden magyarról kell, hogy szóljon. Június 7-én, a magyar összefogás napján minden erdélyi, romániai magyar összefogása, szolidaritása által súlyt adhat ennek az összefogásnak – hangsúlyozta Kovács Péter.
Úgy érzem, hogy a románok soha nem fogják megérteni, hogy mi magyarok vagyunk. Pontosabban azt, hogy mi miért is ragaszkodunk ahhoz, hogy magyarok vagyunk, és azok is akarunk maradni.
Az RMDSZ 9. Kongresszusára az államelnök barátkozni jött. Nem elsősorban az RMDSZ-szel, hanem a magyar szavazókkal. Nem tetszett neki, hogy a „soha a területi autonómiára” kijelentése után, illetve a Sólyom Lászlóval március 15-én eljátszott cirkuszt követően drasztikusan csökkent a támogatottsága a magyar szavazók körében. A barátkozási gesztus az elnök üzeneteiben benne volt, hiszen ígért fűt, fát. És kinek ígérte? A „magyar nemzetiségű románoknak”, vagyis nekünk!
Ezzel párhuzamosan a kongresszusi épület előterében felállított Realitatea TV mobil stúdióban okosabbnál okosabb meghívottak osztották az észt és a magyar ügyet. Az egyik zseni elmondta, hogy azért nem beszélnek tökéletesen románul a székelyek, mert a családok nagy részében a szülők magyarul (és nem románul) beszélnek a gyermekekkel!!! Szóval borzasztóak ezek a székelyek! Nem tudják mi jó a gyerekeiknek!
Már rég megszoktam, hogy Magyarországon lerománoznak, vagy megdicsérnek, hogy milyen szépen beszélek magyarul. Azt is megszoktam, hogy Európában (a civilizált világban) nem igazán értik miért hangsúlyozom, hogy Romániából jövök, de magyar vagyok. Azt viszont soha nem fogom megérteni, hogy a mellettünk élő társaink, akiknek (elméletileg) ismerniük kéne a szokásainkat, kultúránkat, hagyományainkat, történelmünket, miért gondolják azt, hogy számunkra a legjobb dolog a beolvadás lenne. Akkor oldódnának meg a gondjaink, bajaink, ha magyarul beszélő románok lennénk.
Természetesen, ha egy ilyen esetben visszakérdeznénk, hogy ha ők elköltöznek pl. Marokkóba, akkor román nemzetiségű marokkói lenne belőlük, vagy marokkói állampolgárságú román, megtudnánk, hogy az egészen más helyzet. Pontosabban: asta e cu totul şi cu totul altceva…
Az RMDSZ 9. Kongresszusának főszervezője voltam. Azért feleltem, hogy formailag lehetőleg minden tökéletes legyen, a tartalmi dolgok (hozzászólások, Băsescu szövege, stb stb.) nehezen megtervezhetőek.
Talán soha ilyen médiafigyelem nem kísért RMDSZ Kongresszust, mint április 25-én. Persze ez nem annak tudható be, hogy jó vagy rossz volt a szervezés, de az igazság az, hogy a hírtelevíziók órákon keresztül közvetítettek élőben, az írott és elektronikus média, illetve a hírügynökségek nagy mennyiségű anyagot gyártottak le. Volt bőven miről írni, hiszen elsőrangú hazai és magyarországi meghívottak sorakoztak fel, az Alapszabályzat szintjén nyitás történt az EMNT irányába, illetve a kollektív jogok megszerzését célul kitűző dokumentum is elfogadásra került.
Nagyon kevés szó esett azonban a szervezésről. Én ezt annak tudom be, hogy minden rendben volt, ha valami jó, azt nem kell megírni, arról nem kell tudósítani. Az RMDSZ-ben ez így működik, ha valami rendben van az természetes, ha baj van rögtön csörögnek a telefonok, és baráti csevelynek semmiképpen sem nevezhető társalgások folynak.
A sokak által RMDSZ lapnak elkönyvelt Új Magyar Szó két ízben is kitért a szervezésre. Első alkalommal, a beharangozó anyagban, nagyon nem lehetett témája a cikkíró hölgynek, mert két nappal a Kongresszus kezdete előtt lefényképezte az épületet, és egy olyan képfeliratot biggyesztett alája, miszerint „szocreál kép fogadja a küldötteket”. A lelkes, fiatalos lendület által fűtött beszámolóból megtudtuk, hogy bent, az épületben nyoma sincs a kongresszusi előkészületeknek. Na, ezzel kapcsolatban van egy-két megjegyzésem. Először is, péntek reggel (a Kongresszus szombat reggel kezdődött) két óriás molinót helyeztünk el az épületen, akkorákat, hogy a Fellegvárról is lehetett látni. Ezt követően az épület elől eltávolítottunk minden más rendezvényre vonatkozó reklámot és plakátot, éppen azért, hogy az egységes arculat meglegyen. Kitűztünk 40 zászlót, EU-s, magyar, román és RMDSZ lobogókat, annak ellenére, hogy a polgármesteri hivatal és a SPP is felkért, hogy a magyar zászlót mellőzzük. A szocreál, 1989 előtt épült Diákművelődési Házat nem tudtuk újraépíteni. Ezért bocsánatot kérek, felírom a szervezési hibák közé. Ami az épület belsejében való nyüzsgést illeti: péntek este 9 óráig a kolozsvári Filharmóniának előadása volt. Ezért csak ezt követően tudtunk nekifogni a szerelésnek. 21.30-tól hajnali 3 óráig mintegy ötven személy „Kongresszusba öltöztette” az épület minden zugát: az előteret, a színpadot, a kongresszusi teremet, a VIP szobát, a sajtóközpontot, a folyosókat, az állófogadás termét. Reggel 8.30-kor, a regisztráció kezdetekor minden készen állt. Szintén bocsánatot kérek, hogy két nappal azelőtt nem álltunk sehogy.
A „baráti” UMSZ másik megjegyzése így hangzott (emlékezetből idézek): az esemény kezdetekor volt egy kis szervezési zűrzavar. A Magyar Köztársaság nagykövetének a szervezők nem biztosítottak ülőhelyet, ezért a sorok között állva követte az eseményeket. És, hogy mi igaz ebből? A Magyar Köztársaság nagykövetének a szervezők a többi meghívottnak is fenntartott szektorban biztosítottak ülőhelyet. Egyik széken sem írta, hogy Füzes Oszkár, de minden sor elején fel volt tüntetve, hogy „meghívottak”. A regisztrációnál minden küldött, meghívott és sajtós felvilágosítást kapott, hogy hol van számára ülőhely biztosítva. Sőt, amikor munkatársaim jelezték, hogy a nagykövet úr álldogál, szóltunk neki, hogy a terem melyik részén van ülőhelye. Szóval, valóban totális szervezési zűrzavar volt.
A lényeg az, hogy többen gratuláltak, mint amennyien szidtak a szervezés miatt. És az „RMDSZ belső lapjától” ennyi kritikát el is vár az ember…
Gyakran lehet hallani, hogy az RMDSZ és politikusai mindent megtesznek annak érdekében, hogy a bukaresti bársonyszékekben maradjanak, és kaphassák meg az ezzel járó zsíros fizetéseket. A Bolyai líceum „elrománosításáról” olvasva, biztos vagyok benne mindannyian úgy gondoljuk, hogy mégiscsak jól fogna ha abban a bizonyos bársonyszékben magyar ember ülne.
A hétvégén Oana Badea, a Román Kormány kisebbségekért felelős oktatási államtitkára felvetette: a két marosvásárhelyi elit iskola, a Bolyai Farkas és az Alexandru Papiu Ilarian ne legyenek többé kizárólag magyar, illetve román tannyelvűek.
1997 óta, amióta az RMDSZ kormányon van, vagy a kormánypártot a parlamentből támogatja sorozatosan jöttek létre magyar iskolák. A teljesség igénye nélkül megemlítem a marosvásárhelyi Bolyai Farkast, az aradi Csíky Gergelyt, a temesvári Bartók Bélát, a máramarosszigeti Lővey Klárát, a brassói Áprily Lajost, a bukaresti Ady Endrét, a tordai Jósika Miklóst, a dévai Téglás Gábort. Persze ez azzal járt, hogy az „RMDSZ behódolt a román pártoknak”, „tisztségekért feladta a nemzeti érdekeket”, „fekete, sofőrös szolgálati autóért tájba simuló politikát folytatott”, „eltolódott balra”, „a csúcsvezetés megpuhult”, és folytathatnám az oly sokat hallott vádaskodások sorát.
Érdekes módon, ahogy az RMDSZ ellenzékbe került megkezdődött a magyar tisztségviselők kirúgása, majd az állami szervek packáztak a magyar államfővel, a tanügy-minisztérium csökkentette a magyar beiskolázási számokat, most pedig a testvériség és az egyenlőség jegyében, a szegregáció megakadályozásáért előállnak ezzel a zseniális ötlettel.
Emil Boc miniszterelnök élő műsorban a következőre emlékeztette Mircea Badea műsorvezetőt: „Badea úr, egyik adásában azt ígérte, hogy ha a kormány átad egy szakasz autópályát az idén, akkor a Victoria téren tollakkal a fenekében fog felvonulni” (szabad fordítás). Nem az OTV valamelyik esze ment szupersztárja nyilatkozott, nem egy kocsmai beszélgetésről, vagy a bulvársajtó kitalációjáról van szó, hanem a szeretett országunk, még inkább szeretett miniszterelnöke nyilvánult így meg.
A röhej az, hogy Mihai Gâdea Realitatea Zilei című műsorában a meghívottak azon szórakoztak, hogy Emil Boc egy csoportképen lábujjhegyre csimpaszkodott, de így is a mellette lévő személyeknek csak a válláig ért. A műsorra jellemző stílusban folyt a szívatás, amikor Boc betelefonált, hogy pontosítson: nem azért állt lábujjhegyen, hogy magasabbnak tűnjön, hanem tornáztatta a lábfejét, mert fáradt volt egy hosszú nap után. Ezt követően gondolta úgy, hogy nem ártana megemlíteni a Badea pávatollas seggét is.
Mircea Badea a műsorát mindig a következő kijelentéssel fejezi be: Romániában élünk és ez felemészti minden időnket. Hogy milyen igaza van!
